12.fejezet
Reggel nem akartam kikelni az ágyból. Fáradt voltam, és aludni akartam. Tovább akartam érezni az ölelését. De csörgött a telefon. Most volt az a pillanat, amikor legszívesebben kidobtam volna az ablakon. Ami mellesleg elég messze volt, ezért nagy valószínüséggel nem jött volna össze. Kibújtam Harry karjai közül, majd homlokon pusziltam. Nagy nehezen felálltam, majd kisétáltam a konyhába. Öt perccel késöbb Harry hátulról átkarolt.
-Nem lesz baj belőle hogy itt aludtam? - kérdeztem óvatosan.
-Talán nem. Majd kitalálunk valamit. - szorított szorosabban magához.
Ekkor hangos dörömbölésre lettünk figyelmesek. Valaki nagyon ideges lehet. Harry kinyitotta az ajtót, amin Eva lépett be idegesen.
-Blair itt van? - kérdezte remegő hangon.
-Igen. Baj van?
-Csak annyi, hogy nem a szobájában aludt. A szívbajt hoztátok rám.
-Mondtad másnak is hogy eltűnt? - kérdezte feszülten Harry.
-Nem. Beszélhetek vele?
Ekkor előléptem.
-Jó reggelt Eva! - terült szét a mosoly az arcomon.
Odalépett és megölelt.
-Örülök hogy nem lett semmi bajod. - mondta, mikor kibújtam az öleléséből. - Amúgy miért itt aludtál?
-Mert nem tudtam aludni.
-Mert nem bírja ki nélkülem. - mondtuk egyszerre Harryvel. Lehet, hogy előbb megkellett volna beszélni hogy mit mondunk.
-Szóval ti most együtt vagytok? - kérdezte nevetve Eva. Harryvel hirtelen egymásra néztünk.
-Nem. - böktük ki egyszerre.
-Ó értem. - kacsintott egyet,majd kilépett az ajtón.
-Ez meleg volt. - mondta Harry,majd a falnak döntött.
-És még melegebb lesz. - nevettem el magam.
Amikor ajkaink épp hogy súrolták egymást Eva újból benyitott.
-Ekkorát hazudni! - kacagott, majd igyekezett szomorú fejet vágni.
-Szia, Eva. - lépett el mellőlem Harry, és rácsukta az ajtót. Ott folytattuk, ahol abbahagytuk.
A nap további része úgy telt mint a tegnapi. És a másnap reggel se volt izgalmasabb. Csak hogy ma tovább állunk. Mivel elég korán elindultunk, kaptunk egy kis szabadidőt. A fiúkkal elindultunk várostnézni, de abból az lett, hogy Harryvel ketten leszakadoztunk tőlük. Vagyis eltévedtünk. Nagy nehezen az egyik nagyobb áruházba kötöttünk ki, ahova értünk jöttek. Elötte még gyorsan körbenéztünk. Kéz a kézbe sétáltunk, mikor egy kisebb rajongó csapat észrevette Harryt. Sikitozó lányok futottak felénk. Ilyedten néztem Harryre majd elengedtem a kezét. Látta rajtam hogy nem éppen erre vágyok, ezért csuklón fogott, és elkezdett szaladni. Amikor kiértünk a plázából egy kisebb utcába menekültünk. Komolyan, ez a jelenet filmbe illett volna. Nevetve fújtuk ki a levegőt, amikor azthittük hogy vége. Harry mosolyogva megcsókolt. Csak annyira figyeltem fel, hogy vakuk villannak. Hirtelen mozdulattal távolodtam el tőle, és a gépek irányába néztem. Úgy tűnik, nem sikerült lerázni a lányokat. Többen sírva roskadtak össze. Ezért volt az, hogy nem akartam felvállalni. Nem bírtam nézni ezt. Felcsörrent a telefon.
-Kellenek biztonságiak? - kérdezte a vonal túloldalán Zayn. Nevetve.
-Adom Harryt. - hadartam el gyorsan.
Körülbelül 5 percig tanácskoztak, majd Harry idegesen lecsapta. Bob jelent meg a rajongók közt, ő volt az egyik biztonsági őr. Nagyon kedves volt, és befért a szájába egy egész BigMac.Nagy nehezen kirángatott minket a tömegből, majd a fiúkhoz csatlakoztunk. Egész végig magam elé meredtem. Én egyáltalán nem így akartam ezt az egészet.
13.fejezet
Visszaértünk a buszhoz, és kaptunk egy jó nagy lecseszést. A fiúk meg csak röhögtek.
-Ugye tudod Blair, hogy most több millió ember fog utálni? - visított Louis.
-És szükséged lesz testőrre! - folytatta Zayn.
Nem volt túlzottan ehhez kedvem, ezért megfogtam magam, és kivonultam a helyiségből. Hallottam, hogy mögöttem szorgosan lépked valaki, azthittem Harry az. Nagyot tévedtem.
-Jól vagy? - kérdezte görcsösen Liam.
-Fogjuk rá. - válaszoltam gúnyosan és levetettem magam az egyik fotelbe.
-Én figyelmeztettelek. - hajtotta le a fejét, miközbe leült a fotel szélére.
-Arra hogy lefogunk bukni? Hogy millió lány szíve törik össze? Miattam? - néztem rá felháborodva.
-Blair. Csak kihasznál. - csóválta a fejét, miközben a földet bámulta.
-Mégis miért tenné?
-Mert nem felejtette el Caroline-t. - nézett mélyen a szemembe.
Ekkor elpattant az agyamba egy ideg. Nagyon hiszékeny voltam, és ez valahogy tényleg igaznak tünt. Nem akartam hinni neki. Üres tekintettel néztem rá. Nem sírtam. Csak belül törtem apró darabokra.
-Köszönöm. - mondtam határozott hangon, majd kisétáltam a szobából. A fiúk a TV előtt ültek. Harry rám mosolygott és intett, hogy üljek mellé. Lehuppantam Niall mellé. Még mindig ugyan az az üres tekintet ült az arcomon. Ez volt a taktikám. Azt akartam, hogy érezze hogy fáj. Niall rámvillantotta a fogsorát, majd csücsörített, mintha épp le akarna smárolni. Persze arcon puszilt, amire elnevettem magam. Nem volt az a fagyos hangulat, a többiek jól elvoltak. Én meredtem a TV-re,Harry meg rám. Tudom, hogy ezzel kínoztam, de jelen pillanatban, amennyi fájdalom ért, az se érdekelt volna, ha meghalok.
-Nem jöttök át a másik szobába? - kérdezte Louis, majd megköszörülte a torkát. Mind a hárman kimentek a szobából. Harry lassan felkelt, és leült mellém.
-Mi történt? - kérdezte óvatosan, és kezét a combomra tette. A hideg futott végig a gerincemen.
-Caroline hogy van? - kérdeztem még mindig a képernyőt bámulva.
Éreztem hogy Harry pillantása elkalandozik rólam, és maga elé mered.
-Nem tudom. - mondta ingerülten. - Nem beszélünk.
-És én vagyok a legjobb arra, hogy felfigyeljen rád? Hogy újból akarjon? - kérdeztem folytott hangon. Összeszedtem minden erőmet és bátorságomat, és megfordultam. Tekintetem lassan már az arcát égette. Gyönyörű volt a szó minden értelmében. Igen, az volt még akkor is, amikor gyötört kifejezés ült rajta.
-Honnan veszed ezt a marhaságot? - kérdezte komolyan. Annak a határán voltam, hogy elveszítem az önkontrolomat.
-Harry, nőböl vagyok. És igen tudom, hogy a legjobb módszer ha valakit féltékennyé teszünk. Akkor általába vissza akar kapni. - hadartam el.
-Caroline már a múlt. Én a jelenben élek. Veled. - emelte fel a kezét arcomhoz.
-Nem tudom, Harry. - mondtam lesütve a szememet.
Ekkor elkapta a kezét. Úgy két percig maga elé meredt, majd felállt és kisétált. Nem lepődtem meg. Keresztbe feküdtem a kanapén, felhúztam a lábaimat, és betakartam magamat. Gondolatok ezrei emésztettek. Fél órával később, úgy ahogy kitisztult a fejem. Elő vettem a laptopomat, majd postoltam egyet twitterre.
"Nem vagyok kiváncsi a gyülölködő üzenetekre. Félreértés történt. x"
Azzal a mozdulattal zártam be az ablakot, amikor kirakta az üzenetet. Az időm további részében divatlapokon lógtam, rendeltem ezt-azt. Eva-val rengeteget konzultáltam, mert jelenleg nem a stábbal volt. Nem volt ínyemre végigülni a fiúk próbáját, ezért a buszon töltöttem azt az időt, és összeállítottam a fellépőruhát. Majd amikor hívott a kötelesség, lementem, és felöltöztettem a fiúkat. Kivéve Harryt. Ő nem volt ott. Megpróbáltam nem azon agyalni, hogy merre lehet, ezért baromkodtam egy sort a fiúkkal. Egy óra elteltével megérkezett Harry, majd a ruhájára mutattam. Bólintott és elkezdett átöltözni.
Amikor vége lett a koncertnek, Eva elrángatott megmutatni valamit. A 17.-ei tervek voltak. Nagyon jó összeállítás volt, és megbeszéltük hogy akkor elmegy holnap vásárolni. Mivel másnap nem volt koncert, és viszonylag nem volt messze Newcastle, ezért egy hotelban szálltunk meg. Eva a kezembe nyomott egy kulcsot, és lifttel jött velem 3 emeletet. Jóéjt puszit nyomott az arcomra, majd kilépett, így egyedül folytattam az utamat. Két emelettel feljebb kaptam lakosztályt. Amikor megtaláltam, egy kis szerencsétlenkedés után kinyitottam az ajtót. Amikor beléptem nem láttam semmit. Sötét volt, és több száz gyertya égett különféle elrendezésbe. Nem értettem,hogy mi ez az egész, kiment-e a villany vagy engem ért-e a hatalmas megtiszteltetés hogy luxus keretek közt felgyújthatom magam. Egészen addig nem értettem, amíg fel nem csendült egy hang.
"Shut the door, turn the light off
I wanna be with you
I wanna feel your love
I wanna lay beside you
I cannot hide this even though I try…"
-Csukd be az ajtót,kapcsold le a lámpát
Veled akarok lenni
Érezni akarom a szerelmed
Melletted akarok feküdni
Nem tudom ezt elrejteni,pedig próbálom... -