One Direction!
One Direction-ról a legfrissebb hírek!
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
1. fejezet
Mély levegő. Ez csak egy repülő, és csak 2 és fél órát leszek életveszélyben, nincs semmi gond. Vagy talán még is...
Blair-nek hívnak, és épp most fogom megtenni életem első önálló repülőútját, egy teljesen önálló élet felé. Félek. Határozottan félek. Két éve hogy erre a pillanatra várok, és próbálok meghátrálni. Ki ez a lány? Nem ismerek önmagamra. Eddig egy határozott, és kifinomult de néha teljesen lökött 16 éves lány voltam, most meg egy gyáva nyúl. Azt hittem hogy kész leszek egyedül élni és szorgosan dolgozni mint egy méh. De valljuk be, én eddig a méhkirálynő szerepét játszottam. Nehéz felfogni hogy én meg tudok változni. Az utolsó percek amiket Magyarországon töltök és az utolsó pillantások amiket a szeretteim felé vethetek. Na jó. Ebből elég. Csak egy év. Túlparázom a dolgot. De még is hiányozni fog.
Nem is értem hogy miért féltem ennyire. Istenem, ez tényleg nem volt vészes. One Direction-t hallgattam az egész úton, szóval még szép hogy nem unatkoztam.
-Blair kisasszony?
-Jó napot! A nevem Blair, kisasszony nélkül.
-Elnézését kérem kisa.. Blair! A kocsi előállt. Üdvözöljük Londonban.
Mi vagyok én könyörgöm? Kisasszony? Kétlem..
Már most imádom ezt a várost és az embereket. Csodálatos minden. Csak hosszú az út hazáig..
-Remélem jól utazott. A csomagjait hagyja, beviszem a házba én. Az édesapja küldött magának valamit.
Ezzel az öszülö,ráncos, de kedves arcú bácsi elővett a csomagtartóból egy kis rózsaszín dobozkát selyem masnival átkötve. Nem voltam valami izgatott. Nehézkesen sikerült kibontanom, és egy új telefont pillantottam meg. Egy iPhone volt. És ilyenkor mondhatom, hogy apa csak egy van a világon. Nem kell elítélni, nem vagyok az az elkényeztetett fruska, csak szimplán nem szegény családból származom.
-Köszönöm.
És azzal nekiindultam az új, és titokzatos bejárati ajtó felé. Azt kell hogy mondjam, tetszett amit láttam. A környék jó, egy csendes kis utca volt a város szívében. És az is tetszett amit az ajtón belül láttam. Otthonos kis ház, ami teljes egészében az én ízlésemnek megfelelően van berendezve. Dave, az öreg bácsi körbevezetett a házamban. ( Eddig fel sem tünt, hogy a neve fel van tüntetve a kabátján. )
-Ha valamire szüksége lenne, akár egy fuvarra, vagy bámire, a számom a telefonjába van. És ha nem gond most magára hagyom. Szép estét!
-Köszönök szépen mindent. Viszlát!
Egyedül vagyok. És éhen halok. Jobb lesz ha keresek egy közeli éttermet. De előtte azthiszem letusolok. És nem hagyhatok ki egy tweetelést sem.
* Hello London, I'm here. *
A következő úticél az Upper Street 324-i Nando's. Ha már annyit hallottam róla, akkor itt az ideje hogy lássam is. Nincs valami közel szóval fogtam egy taxit. A hely nagyon tetszett és a csirke is valami mennyei volt. Irány haza, szerintem tökéletesen megfelel majd egy forró fürdő és egy pihentető alvás. Csak tartsak már ott..
2.fejezet
Amikor kirakott a taxi a ház előtt nem ismertem rá. Lehet az okból kifolyólag, mert nem láttam valami sokszor. Furcsa érzés fogott el. Egyedül éreztem magam. De a kétségbeesésemnek hátat fordítva bementem. Mondhatjuk, kemény fából faragtak. Nem szoktam kimutatni az érzéseimet,ezért kevés embert tudhatok a baráti körömbe. Belegondolva olyan vagyok mint egy szikla. Hideg és kemény.*He takes your hand, I die a little, I watch your eyes, and I'm in riddles*
A telefon csörgése zavarta meg a gondolatmenetemet.
-Blair Bourges? -szólt bele egy ismeretlen hang.
-Igen, én vagyok.
-Eva vagyok, már beszéltünk egyszer. Sikeresen megérkezett Londonba?
-Köszönöm,igen.
-A meghallgatás miatt hívom. Holnap kéne bejönnie.
-Meghallgatás? De nem úgy volt hogy..
-Ne aggódjon,Öné a munka. - nyugtatott meg a szavamba vágva.
-Csak azt hittem..
-Tudom mit hitt. - ezzel a válasszal meglepett. - Elnézést, le kell tennem. A címet elküldöm. Viszhall.
Mielőtt lerakta, 5 másodperces betekintést nyerhettem a környezetébe. Éles nevetés csengett. Ez meglehetősen furcsa volt. Rá 2 perce elküldte a címet. Nem volt időm a dolgokon töprengeni, inkább fogatmostam és elmentem aludni.
Már 9 óra. Csak nem el fogok késni? Hát persze. Gyorsan magamra kaptam egy fekete nadrágot, egy toppot, egy vajszínű Mango blézert, és az imádott bakancsomat. Sminkelni alkalmakkor szoktam magam, így egy enyhe pirositót és lehelletnyi szempillaspirált vittem fel az arcomra. Nem nagyon értékelem a Budapesten látott új öltözködési irányt. Mondjuk ez lehet azért van, mert én inkább művészi hajlamú vagyok. Dave amint látom gondoskodott a hütőszekrényem feltöltéséről. Pompás. Ezzel felkaptam egy almát, és már száguldottam ki az ajtón. Elfelejtettem említeni a nemrégiben ejtett telefonhívásomat, egy fuvar érdekében. Beszálltam a kocsiba, de félkómában voltam, nem volt sok kedvem csevegni a sofőrömmel. Egész hamar odaértünk a stúdió elé. Besétáltam és a porta felé vettem az irányt..
-Jónapot! Eva Mirginson-hoz jöttem.
-Á, biztos te vagy Blair. Eva már áradozott rólad. Örülök hogy megismerhetlek, és imádni fogod a helyet! Na meg persze a projectedet. Ne haragudj, túl sokat beszélek. A folyóson egyenes mész, és balra az utolsó előtti ajtó. - tájékoztatott a kedves ismeretlen.
-Köszönöm szépen. - ejtettem neki egy mosolyt. Nem akarok hidegnek tűnni az első napomon.
-Az én nevem Nick. - szólt utánam a mostmár kevésé ismeretlen Nick.
-Részemről az öröm.
Majd elindultam a hosszú folyosón aminek falán modell portrék csüngtek. Balra az utolsó ajtó. Mély levegő. A kopogásom immár tompította zihált levegővételemet.
-Gyere be. - szólalt meg egy ismerős csengésű hang.
Benyitottam és egy hatalmas irodával találtam szembe magamat. Nagyon otthonos volt.
-Szervusz, Eva vagyok.
Nyújtotta felém kezét egy magas, modellalkatú, szőke rövidhajú nő.
-Blair, örülök hogy megismerhetem. - kezetráztunk, és a mosolyt nehéz lett volna letörölni az arcomról.
-Szóval Blair. Elöször is köszönöm hogy felkerestél diákmunka ügyben. Nagyon jól jön egy fiatal segítség. Főleg hogy fiatalok az ügyfeleink. De kérlek foglalj helyet!
Fiatalok? Többen? Hogy mi?
-A projected 5 fiatal fiúval fog foglalkozni. Persze lesz egy segédkezed, mert nem kis munka 5 embert huzamosan felöltöztetni. Na most szépen belevágtam a közepébe. Kérlek mutatkozz be, szeretnék többet tudni rólad.
-Rendben. Blair Bourges vagyok, Budapestről jöttem ide. Modell és divatiskola 10.osztályos tanulója vagyok. Azaz egy darabig nem. Párizsban születtem, 1995. március 10.-én de szüleim válása után édesanyámmal Magyarországra költöztünk. Apám akkor Párizsban maradt, de körülbelül fél éve itt él Londonban. Nem hozzá költöztem, szerettem volna önállósulni. Nos, nagyon szeretem a divat szakmát, szeretek varrni és 1 éve ruhákat is tervezek. A stílusom meglehetősen vegyes. Télen inkább a sötét színeket kombinálom, mint például szürke, fekete, smaragdzöld. Nyáron pedig a vaj, az elefántcsontfehér és a barna több árnyalatát viselem szívesen.
-Ahogy elnéztem a jelentkezésed mellé linkelt fájlt, tökéletes lenne számodra a stylist munka. És amúgy is nagyon szimpatikusnak tűnsz. - mondatát befejezve felállt és elindult az ajtó fele. - Kérlek kövess, ismerd meg a munkád tárgyát.
Ezzel felálltam és követtem a Christian Louboutin cipőt viselő szőkeséget. Nem kellett sokat sétálni, a folyosó végén volt egy vas ajtó, ami felett Exit tábla rikított. Kiértünk a friss levegőre, ami meglehetősen hideg volt úgy , hogy az irodában hagytam a kabátomat. 2 perc séta után egy újabb vas ajtó, belépve rajta már sokkal kellemesebb hőmérséklet csapta meg az arcom. Sejtéseim szerint, átjöttünk egy másik épületbe. Becsuktam az ajtót magam mögött, mire megfordultam sokkoló látvány tárult a szemem elé.
-Nos az elkövetkezendő egy évben ők lesznek a pácienseid. - kacsintott rám Eva.
Elállt a lélegzetem és földbegyökerezett a lábam.
3.fejezet
Nem tudom hogy káprázik-e a szemem. Elöttem 5 fiú áll hátatfordítva akik pont úgy néznek ki m...
*hirtelen leoldódtak a fények*
-Az én nevem Liam. - csengett fel egy gyönyörű hang.
-Az enyém Harry.
-Én meg Zayn vagyok.
-Ha bemutatkozok kaphatok sültkrumplit?
-Most a nevedet kellett volna mondani! - súgta oda neki Zayn.
-Niall vagyok, bocsi.
-Az én nevem meg.... LOUIS. - kiálltja az utolsó háttal álló fiú.
-És mi vagyunk a One Direction! - ordítják mind az öten, majd megfordulnak.
A kezem a kis előadás folyamán valahogy a szám elé került. Még mindig le voltam fagyva. Aztán egy hirtelen mozdulattal a bal kezemhez kaptam és megcsíptem magam. Egy enyhe nyögéssel tudtadtam a külvilággal, hogy már pedig nem álmodok. A reakcióm láttán a fiúk bambán néztek rám. Komolyan azt hihették, hogy egy pszihés beteg vagyok.
-Szóval... - erőt vettem magamon, hogy ki tudjak préselni magamból még két szót. - Vas Happenin?
Ekkor kitört belőlük a nevetés. Meg is értem, egy üres tekintetű lány állt előttük aki ahelyett hogy bemutatkozott volna, mondott valami teljesen felesleges dolgot.
-Mi leszünk a kedves pácienseid. Komolyan, Niall rádszorul. Szegény nem tudja hogy mit kezdjen a szekrényében tartózkodó dolgokkal. És Harry is. Ő se tudja hogy mire valóak, ezért szívesebben létezik nélkülük. - kezdte Louis.
-Ezért ugye tudod hogy még kapsz? - ugrott a hátára Niall.
Liam odajött hozzám. A szememmel követtem minden mozdulatát. Csak a szememmel. Még mindig ugyan az a kifejezés ült a tekintetemen mint eddig. Liam kedvesen nyújtotta felém a kezét. Véget vetve a blokkoltságomnak, kezet ráztam vele.
-Ne haragudj, Blair vagyok. Egy kicsit lesokkolt Niall a sültkrumplival. - hazudtam nevetve.
-Megértelek. Ő már csak ilyen..
-Csak a kaja... - mondtuk egyszerre, és ez Liamből egy mosolyt csalt elő.
-Ezek szerint tudod hogy kik vagyunk. - szólalt meg Zayn mellettem. Annyira lekötött a Liammel való "társalgás" hogy nem is láttam amikor ide sétált.
-Ne haragudj, hogy is hívnak? - viccelődtem vele. A mosolyt immár tényleg nem lehetett volna letörölni a fejemről.
Majd hatalmas mosollyal az arcán a kezét nyújtotta. Én persze vele is kezet ráztam, nem vagyok az az udvariatlan típus. Nagy meglepetésemre Harry menekült Louis elől, és egyenesen felém futott. Akkor elképzelni nem tudtam hogy valaha is meg fog állni. Nagy sebességével belémcsapódott és ezt egy öleléssé alakította át. Aztán éreztem még egy lökést, ez valószínüleg Lou volt. Meghökkenve kapkodtam levegő után. Nem tudja a nevemet, nem is ismer, mégis ilyen közvetlenül ölel meg, mintha ezer éve barátok lennénk. Nem is beszélve arról hogy Ő Harry Styles, akiért 1 éve odavagyok. Próbáltam kibújni az öleléséből, hogy kérdezhessek valamit.
-Diesel Fuel For Life-al vagy befújva? -kérdeztem tőle kiváncsiskodóan.
-Ööö igen. - nézett rám meghökkentve.
-Én is. - mosolyogtam rá.
-Hát ez elég fura volt. -szakított félbe Niall. - Legközelebb arról dumálhatnátok hogy mikor viszitek Niall-t sültkrumplit enni.
-Majd ha fagy. - ugrott rá Zayn.
-Mindig ilyenek vagytok? - kérdeztem úgy, mintha nem tudnám rá a választ. - Nem kell válaszolni, tudom.- egészítettem ki magamat.
Ekkor a három fiú aki körbevett éles nevetésbe tört ki.
-Mi lenne ha elvinnénk Niallt megetetni?Minnél éhesebb,annál rosszabb. - kezdte Liam.
-Ez egy pompás ötlet. -folytatta Harry. - Nincs kedved velünk jönni, kedves ismeretlen nevű lány?
-Én nem tudom.. - fogtam hozzá de persze valaki a szavamba vágott.
-De van kedve! - mondta Eva. Fel sem tünt hogy még itt van, annyira elmerültem a fiúk elemezésében. - Tökéletes módja annak, hogy megismerjétek egymást. Este felhívlak, most visszamegyek. - hajolt le hozzám, és két puszival elköszönt, majd ezt tette mindenkivel.
-Szia Evi néni! - kiáltották hangosan kórusban.
Majd Eva kitopogott azzal a tökéletes alakjával és tökéletes cipőjével.
-Szóval Niall, hova szeretnél menni? - kérdezte ünnepélyesen Liam.
-Mondanám hogy Nando's, de onnan jöttünk. Támadjunk meg egy KFC-t! - javasolta.
Szóval mielőtt ide jöttek, Niall már evett. Mily meglepő.
-És te titokzatos lány? Akkor megtámadod velünk? - kérdezte Harry.
-Ugyan haver, mi már tudjuk a nevét. Nem titokzatos. - javította ki Liam.
-Blair vagyok, kedves Harry Styles. - jelentettem ki magabiztosan, majd felényújtottam a kezemet, ha már Angliában ez szokás.
-Ó, kis pimasz. - mondta, majd hirtelen a szoros ölelésében kötöttem ki.
Azthiszem ez életem legszebb napja.
*hirtelen leoldódtak a fények*
-Az én nevem Liam. - csengett fel egy gyönyörű hang.
-Az enyém Harry.
-Én meg Zayn vagyok.
-Ha bemutatkozok kaphatok sültkrumplit?
-Most a nevedet kellett volna mondani! - súgta oda neki Zayn.
-Niall vagyok, bocsi.
-Az én nevem meg.... LOUIS. - kiálltja az utolsó háttal álló fiú.
-És mi vagyunk a One Direction! - ordítják mind az öten, majd megfordulnak.
A kezem a kis előadás folyamán valahogy a szám elé került. Még mindig le voltam fagyva. Aztán egy hirtelen mozdulattal a bal kezemhez kaptam és megcsíptem magam. Egy enyhe nyögéssel tudtadtam a külvilággal, hogy már pedig nem álmodok. A reakcióm láttán a fiúk bambán néztek rám. Komolyan azt hihették, hogy egy pszihés beteg vagyok.
-Szóval... - erőt vettem magamon, hogy ki tudjak préselni magamból még két szót. - Vas Happenin?
Ekkor kitört belőlük a nevetés. Meg is értem, egy üres tekintetű lány állt előttük aki ahelyett hogy bemutatkozott volna, mondott valami teljesen felesleges dolgot.
-Mi leszünk a kedves pácienseid. Komolyan, Niall rádszorul. Szegény nem tudja hogy mit kezdjen a szekrényében tartózkodó dolgokkal. És Harry is. Ő se tudja hogy mire valóak, ezért szívesebben létezik nélkülük. - kezdte Louis.
-Ezért ugye tudod hogy még kapsz? - ugrott a hátára Niall.
Liam odajött hozzám. A szememmel követtem minden mozdulatát. Csak a szememmel. Még mindig ugyan az a kifejezés ült a tekintetemen mint eddig. Liam kedvesen nyújtotta felém a kezét. Véget vetve a blokkoltságomnak, kezet ráztam vele.
-Ne haragudj, Blair vagyok. Egy kicsit lesokkolt Niall a sültkrumplival. - hazudtam nevetve.
-Megértelek. Ő már csak ilyen..
-Csak a kaja... - mondtuk egyszerre, és ez Liamből egy mosolyt csalt elő.
-Ezek szerint tudod hogy kik vagyunk. - szólalt meg Zayn mellettem. Annyira lekötött a Liammel való "társalgás" hogy nem is láttam amikor ide sétált.
-Ne haragudj, hogy is hívnak? - viccelődtem vele. A mosolyt immár tényleg nem lehetett volna letörölni a fejemről.
Majd hatalmas mosollyal az arcán a kezét nyújtotta. Én persze vele is kezet ráztam, nem vagyok az az udvariatlan típus. Nagy meglepetésemre Harry menekült Louis elől, és egyenesen felém futott. Akkor elképzelni nem tudtam hogy valaha is meg fog állni. Nagy sebességével belémcsapódott és ezt egy öleléssé alakította át. Aztán éreztem még egy lökést, ez valószínüleg Lou volt. Meghökkenve kapkodtam levegő után. Nem tudja a nevemet, nem is ismer, mégis ilyen közvetlenül ölel meg, mintha ezer éve barátok lennénk. Nem is beszélve arról hogy Ő Harry Styles, akiért 1 éve odavagyok. Próbáltam kibújni az öleléséből, hogy kérdezhessek valamit.
-Diesel Fuel For Life-al vagy befújva? -kérdeztem tőle kiváncsiskodóan.
-Ööö igen. - nézett rám meghökkentve.
-Én is. - mosolyogtam rá.
-Hát ez elég fura volt. -szakított félbe Niall. - Legközelebb arról dumálhatnátok hogy mikor viszitek Niall-t sültkrumplit enni.
-Majd ha fagy. - ugrott rá Zayn.
-Mindig ilyenek vagytok? - kérdeztem úgy, mintha nem tudnám rá a választ. - Nem kell válaszolni, tudom.- egészítettem ki magamat.
Ekkor a három fiú aki körbevett éles nevetésbe tört ki.
-Mi lenne ha elvinnénk Niallt megetetni?Minnél éhesebb,annál rosszabb. - kezdte Liam.
-Ez egy pompás ötlet. -folytatta Harry. - Nincs kedved velünk jönni, kedves ismeretlen nevű lány?
-Én nem tudom.. - fogtam hozzá de persze valaki a szavamba vágott.
-De van kedve! - mondta Eva. Fel sem tünt hogy még itt van, annyira elmerültem a fiúk elemezésében. - Tökéletes módja annak, hogy megismerjétek egymást. Este felhívlak, most visszamegyek. - hajolt le hozzám, és két puszival elköszönt, majd ezt tette mindenkivel.
-Szia Evi néni! - kiáltották hangosan kórusban.
Majd Eva kitopogott azzal a tökéletes alakjával és tökéletes cipőjével.
-Szóval Niall, hova szeretnél menni? - kérdezte ünnepélyesen Liam.
-Mondanám hogy Nando's, de onnan jöttünk. Támadjunk meg egy KFC-t! - javasolta.
Szóval mielőtt ide jöttek, Niall már evett. Mily meglepő.
-És te titokzatos lány? Akkor megtámadod velünk? - kérdezte Harry.
-Ugyan haver, mi már tudjuk a nevét. Nem titokzatos. - javította ki Liam.
-Blair vagyok, kedves Harry Styles. - jelentettem ki magabiztosan, majd felényújtottam a kezemet, ha már Angliában ez szokás.
-Ó, kis pimasz. - mondta, majd hirtelen a szoros ölelésében kötöttem ki.
Azthiszem ez életem legszebb napja.
A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Weblap látogatottság számláló:
Mai: 7
Tegnapi: 1
Heti: 11
Havi: 57
Össz.: 34 749
Látogatottság növelés
Mai: 7
Tegnapi: 1
Heti: 11
Havi: 57
Össz.: 34 749
Látogatottság növelés
One Direction! - © 2008 - 2024 - onedirectionforeverlove.hupont.hu