6.fejezet

Túl közelt volt. Nem voltam képes a szemébe nézni. Ekkor ajkai az enyémhez tapadtak. Éreztem ahogy az adrenalin átjárja az egész testemet.. Komolyan, éreztem. A vér száguldozott az ereimben. E tökéletes pillanat mindössze 2 másodpercig tartott. Harry telefonja elkezdett rezegni. Óvatosan eltávolodtam tőle.
-Mi a franc van? - káromkodott. - Ööö. Szia anya!
Nem tudtam nevetni. Pedig szívem szerint kitört volna belőlem a nevetés.
-Az egyik hm... barátomnál vagyok. - nézett rám reménykedve Harry. - Nem baj, ha visszahívlak később? Szeretlek. - majd a farzsebébe csúsztatta a telefonját.
-Hol is tartottunk? - kérdezte és mohóan bámulta ajkaimat.
-Igazából.. - egyenesedtem fel. - Ott, hogy mi is legyen a mai program.
Harry furcsálóan nézett rám, de megértette. Ez nekem túl gyors.
-Arra gondoltam, segíthetnél kipakolni. - kacsintottam rá.
-Ezer örömmel, kisasszony! - mondta nevetve.
-Ne merj mégegyszer így hívni! - szidtam le mérgesen.
-Nem fogom, kisasszony! - visította. Nem tudom miért találta viccesnek. Lehet köze volt ahhoz, hogy a fejem átváltott vörös színbe.
-Nem fogsz így nevetni, ne félj. - vágtam a fejéhez egy díszpárnát.
-Nem félek. - mondta, és próbált visszafolytani egy mosolyt.
Felálltam, majd elindultam a szobám felé. Előhúztam a 3 bőröndömet, majd elkeztem kipakolni.
-Jesszus Isten, ebbe mind ruha van? - hihetetlenkedett Harry, mellém érve.
-Ez csak egy része. - ejtettem neki egy mosolyt.
Nem kellett sokáig bajlódnunk a ruhák kipakolásával. Rengeteg fogas volt az ágyammal szembe lévő nagy tükrös szekrényben, így csak felakaszgattuk. Külön bőrönd kellett viszont a cipőimnek. Plusz egy utazótáska.  Párosítva betettük a több mint 20 pár cipőmet alulra. Öt táskát hoztam magammal, amik mind tele voltak cuccokkal. Az egyikben kozmetikai dolgok díszelegtek azt inkább én intéztem el. Mikor mindent kipakoltam a fürdőbe, a hajegyenesítőtől a kúpvasig, visszamentem segíteni. Harry megtalálta azt a táskát amiben a fehérneműimet tároltam. Gondosan nézegette és mérte magához, majd összehajtva berakosgatta a szekrénybe. 10 perc után felfigyelt rám, hogy az ajtóban kuncogok.
-Jól állnának neked. Ha valamelyikre szükséged van, szívesen kölcsön adom. - nevettem, és a kezében lévő melltartóra mutattam.
-Igazán nagylelkű vagy. - nevetett egy grimasz kiséretében.
Mire nagyjából mindennel elkészültünk, fél 6 lett. Még a nagy munka közbe kaptam egy SMS-t Eva-tól hogy holnap van az első napom, és hogy beszéljek a fiúkkal. Harry azt mondta, hogy reggel próbájuk van és hogy 2 fele kéne mennem mivel akkor végeznek és nem szeretnék Niall-t melegítőben viszontlátni egy címlapon.
-És amúgy tudod, hogy szerdától jössz velünk turnéra? - mondta komolyan Harry.
-Hogy mi? - kérdeztem vissza, mintha süket lennék.
-Te vagy a stylistunk. Ne legyél hülye.
-Szóval ez azt jelenti hogy nincs közreszólásotok ? - kérdeztem kissé ingerülten, mire Harry bólintott. - Akkor  felhívom Evat, hogy hogy lehet neonzöld mankinit venni.
Harry a hasát fogva nevetett és hajtogatta hogy "Ne merdd megtenni!".
Sokat beszélgettünk még az este folyamán, rendeltünk pizzát, és megittuk a tegnapi maradék bort. Majd egy kicsit elmerültünk a munkába, és nagyjából megterveztünk együtt két napi fellépőruhát. Nem tudom miért, de Harry nagyon ragaszkodik a blézerekhez. Bár ez ellen nekem nem volt semmi ellenvetésem. Fél 10 volt mikor végleg elbúszúzott. Puszit lehelt az arcomra és szorosan megölelt. Megvártam amíg bekanyarodik egy másik utcába, majd csak azután csuktam be az ajtót. Mivel nagyon nem tudtam semmit csinálni az este, letelepedtem az ágyamra a MacBookommal és divatblogokat olvastam. El is felejtettem a twitteremet, mikor beléptem megakadtam valamin. Eddig körülbelül 600 követőm volt, ami hirtelen felugrott kétezerre. Megnéztem hogy még is mi történhetett, mire láttam hogy Louis feltöltött egy fényképet, amin bejelölt. Pompás. Még tegnap esti kép, amikor a kocsiba társalgunk. Ezért volt nekem gyanús hogy magát fényképezi... Fél 12 körül frissítettem utoljára, nem volt túl sok kedvem  Twitteren lógni. Egy új tweetre lettem figyelmes;
Harry_Styles
Isn't she lovely..

7.fejezet

Nem értettem,hogy ez mit jelenthet. Nem is akartam érteni. Most nem. Egy hirtelen mozdulattal lecsaptam a laptopot. Elmentem a fürdőbe, arcot és fogatmostam. Visszamentem, majd viszonylag hamar elaludtam. 9 óra után csörgött a telefonom, Eva keresett. Azt mondta, hogy dél körül menjek be az irodába, Liam kijön elém, és majd csatlakozok a próbához. Megfürdötem, hajatmostam, reggeliztem és minden egyéb olyan teendőt megcsináltam amit megkellett. Háromnegyed 11 volt mire végeztem. Összeszedtem a cuccaimat, majd felhívtam Dave-et. Nem kellett sok, mire odaérjen. 11 után már a kocsiban ültem, úton voltunk a Temze partjához. A táskámat a kocsiba hagytam, egy kicsit szellőztetni akartam a fejemet. Órákig tudtam volna ott lenni. Csodálatos volt. Egészen más, mint a Duna. 10 perc séta után megálltam és a vizet bámultam. Két evezős egység bukkant fel. Versenyeztek. Egyszerűen lenyűgözött. Nem tudtam belegondolni, hogy az a 9 ember aki a hajóban ül, hogy tud ilyen harmóniát teremteni a lelkemben. Nyolc feszes test, és erős akarat dolgozik össze, egy közös cél érdekében. Győzelem. Ez hajtja őket, a győzni akarás. Imádtam nézni. Nem volt több 5 percnél, míg el nem tünték a ködben. Fellélegeztem, majd leültem a padra. A gondoltaim Harry-hez kapcsolódtak. Két napja ismerem. És máris úgy érzem, mintha több éve lett volna az a különleges péntek délután. A szívem összeszorult. Zilálva kezdtem venni a levegőt, és csukott szemmel próbáltam felidézni azt a pillanatot. Égett bennem a vágy. Azért, hogy megcsókolhassam. Nem tudom, mi lett volna a reakcióm, ha tényleg úgy igazán megcsókol. Engedtem volna, az már biztos. Mindig annak a híve voltam, hogy alapos eljárás kell a dolgok előtt. Ha ruhát vettem, megkérdeztem valakit, hogy ebből mennyit adtak el. Különc voltam mindig is. Nem szerettem a saját dolgaimat látni valakin, és ez tükrözte az egyediségem. De észbe kaptam. Lehet hogy a változtatás helye London. Lehet,hogy a változtatás helye ez a pad. Najó, ez nem tudom miért jutott eszembe. A lényegre térve lehet,hogy meg kell tennem a lépéseket a változás érdekébe. Új dolgokat kipróbálni. És ez Harry-re is igaz.
-Blair. Ne haragudjon, de el kéne indulnunk. - lépett mellém Dave. Felnéztem rá, és láttam,hogy a távolba tekint.
-Persze. - pattantam fel, és gyorsított léptekben a kocsi felé vettem az irányt.
Tíz percet késtem, amit foghattam a dugóra. Berontva az épületbe, intettem Nicknek és villantottam egy mosolyt, majd siettem az irodába. Eva az asztaltalnál ült. Bájos mosoly terült szét  az arcán mikor megpillantott.
-Nagy volt a forgalom? - kérdezte egy kicsit komolyabban.
-Annyira nem. Ne haragudj, csak sok mindenen gondolkoztam a Temze partján ülve. - mosolyogtam megbánóan.
-Ugyan semmi gond. De térjünk a lényegre. Zayn-nel tegnap vásárolni voltunk, és vettünk néhány ruhát amit össze kéne párosítani, stílusnak megfelelően. - mutatott 5 nagy kupacra a kanapén.
-Rendben. - hadartam gyorsan.
-Megtennéd? Nekem papírmunkám van.
-Hát hogyne. - mosolyogtam rá. - Milyen alkalomra lesz? Ma estére?
-Attól függ. Megnézzük, mit hozol ki belőle. - kacsintott rám. - Igazából a mai utcai ruhájuk lenne. Most mind          
melegítőben feszítenek a próbán. - nevetett oldottan.
Odamentem a kupacokhoz,majd elkezdtem válogatni. Nagyjából 1 órámba telt, mire végeztem velük. Niall-nek szántam egy szürke nadrágot, és egy fehér kötött pulcsit, Zayn-nek egy sötétlila csőnadrgot egy pólót és egy vékonyabb barna pulóvert. Harry egy szürke blézert, Louis barna nadrágot és vajszínű pulóvert, Liam egy  egy bíborszínű nadrágot és norvégmintás kötött pulóvert. Nem dramatizáltam túl  helyzetet, utcára ezek jók lesznek. Egy fél órát még foglalkoztam márkaboltok honlapján, hogy elképzeléseket adjak Eva-nak. Majd 2 előtt berontott a helyiségbe Liam. Két puszival köszönt, de eszméletlen aranyos volt tőle hogy mindkettőt az arcom közepére adta. Széles vigyorral az arcán segített a kocsiba pakolni a ruhákat. Eva követett, a táskámat a kezébe hozta, hogy ne kelljen visszamennem. Elköszöntünk tőle, majd megjegyeztem hogy imádom a Guess cipőjét. Komolyan, már irigykedtem.
-És hogy telnek a napjaid Londonba? - kérdezte kiváncsiskodóan Liam, miközben indította a járművet.
-Meglehetősen jól. - kacsintottam rá. - És neked?
-Túlzottan nem. - húzta el a száját. Ezen meglepődtem.
-Mi történt?  Ne aggódj, bennem megbízhatsz. - bizonygattam mosolyogva.
-Danielle. Úgy érzem már nem ugyanaz mint régen. Mindkét oldalról. Gyakrabban megnézek lányokat, és el is képzelem magam velük, mindezt bűntudat nélkül. És nem csak én, de ő is távolodik tőlem. Nem tudom hogy van-e így értelme.
-Figyelj. Ha úgy érzed,hogy már nem tartozik hozzád, akkor tényleg nincs értelme. Ha viszont nem így érzed, próbáld megerősíteni a köteléket kettőtök között. Lehet hogy azért hűltetetek el, mert nem lehettek együtt sokat. Neked kell eldöntened hogy mit érzel. És lehet, hogy ez kicsit nyálas de halgass a szívedre. Ő tudja igazán hogy mit is akarsz. - bíztattam.
-Köszönöm. - válaszolt egy mosollyal. - Azthiszem nagy döntést hoztam meg. - fújta ki magából a levegőt.
Két perc múlva már egy parkolóba érkeztünk. A kocsi leállt, és kiszálltunk. Nehezen, de bevittük egy kis helyiségbe a ruhákat. Harry hangja szűrödött ki az ajtó mögül. Görcsbe rándult a hasam. Liam kézen fogott, majd úgy hurcibált el az ajtóig, s kinyitva azt, egy hatalmas teremre akadt a pillantásom. A fiúk nevetve tapsoltak. Lou épp bukfencezni tanította a közönséget, több kevesebb sikerrel. Majd mikor beléptünk mindenki tekintete ránk szegeződött. Egyben Harry-é is, pontosítva a kezemre, ami még mindíg Liam-ét szorította.

8.fejezet

-Beszélnünk kell. Itt és most. - csattant fel Liam. - Egy fontos döntést hoztam. - közölte, és még mindig a kezemet fogta. Nem akartam férreértést. De mellette akartam lenni, amikor megtudjuk.
-Nos, ugye tudjátok hogy Danielle meg én... nem igazán klappoltunk. És úgy gondolom, hogy úgy lenne helyes, ha lezárnám vele. - bökte ki végül, majd felém bólintott mosolyogva. Megszorítottam a kezét. Örültem, hogy helyesnek érzi a döntését. Mind a négy fiúnak leesett az álla. Liam mosolygó arcára, majd a kezünkre néztek. Fel és le. Hirtelen megilyedtem, és szorítottam egy utolsót a kezén, majd elengedtem azt. Nem hihetik hogy mi ketten...
-Harry beszélhetnénk? - mondtam sürgetően.
Az arca elsápadt, és azt a pontot nézte,ahol a kezeink elváltak. Felpillantott rám, és láttam rajta hogy undorodik. Valószinüleg tőlem. Nem akartam ezt. Nagyon nem. Komótosan kijött velem a nagy teremből. Megteszem. Meg fogom tenni. Nem leszek gyáva. Ezek a gondolatok ismétlődtek a fejemben.
-Hülyének nézel? - sziszegte Harry.
-Harry én.. Had magyarázzam meg. - mentegetőztem.
-Jólvan, magyarázd el. - hadarta fennhangon.
-Mielőtt rosszra gondolnál, közlöm hogy Liam és köztem a levegőn, és néhány baráti tanácson kívül nincs semmi más. El akartam mondani, hogy gondolkoztam. Azon, hogy változtatni akarok magamon. És szeretném , ha ebben segítenél.
Fellélegzett. Visszatért a csillogás a szemébe. És igen, azt hiszem ez a nyenge pontom. A szeme. Egyszóval elvarázsolt.
-És hogy tudnék ebben segíteni? - kérdezte félmosollyal az arcán.
Ekkor közelebb léptem. Kezeimet az arcára tettem majd mélyen a szemébe néztem. Magához húzott. Karjai úgy öleltek körbe, mint a kandallóban táncoló lángok. Égetett a hely, ahol hozzám ért.
-Így.. - suttogtam.
Ekkor ajkaink közt a távolság megszünt.
Minden megvolt abban a csókban. Odaadás, bizalom, hűség. Hiúság. Vágytam arra, hogy újból megtörténjen. De titok maradt. A kettőnk titka.
-Nem akarom, hogy miattam változz meg. - nyögte Harry.
-Nem miattad tenném. - vallottam be.
Ekkor döbbenten nézett rám. Mintha egy világ dőlt volna össze benne.
-Őszinte akarok lenni. Azért szeretnék változni, mert eddig mindíg mindent ugyanúgy csináltam. És nem voltam boldog. Mint minden ember, én is vágyok a boldogságra. De a boldogsághoz vezető első lépés Te lennél. Vagy talán Te vagy a boldogság. Ezt most elcsesztem. Maradjunk annál, hogy miattad változok meg. - törtem ki nevetésben.
-Értelek. - simította el a hajamat. - Erről még beszélünk. Most vissza kéne menni, mert egy az, hogy szerintem hallgatóznak. És ha nem is tennék, akkor rosszra gondolnak. Nagyon rosszra. - suttogta nevetve.
Ekkor elindult az ajtó felé, majd követtem. Szinte lábujjhegyen osontunk, nehogy lebukjunk. Majd hirtelen mozdulattal, kilöktük az ajtót, és beléptünk azon. A fiúk a földön feküdtek, Louis sírást imitált,és a fejét fogta. Szóval hallgatóztak. Mutogatva rájuk elkezdtünk nevetni. Ezek teljesen idióták.
Mivel már Harry is csatlakozott a többiekhez, volt egy mikrofonpróba, majd el lettek engedve. Kiosztottam a ruhájukat, és elvonultak átöltözni. Niall volt a leggyorsabb. De mielőtt elsétált volna előttem, rákiáltottam hogy azonnal menjen vissza és vegye fel fordítva a pulóverjét. Lehetetlen alak volt öltözködés terén. Elég sokáig búcsuzkodtak mindenkitől, én inkább előrementem a kocsihoz, és elfoglaltam a legjobb helyet. Liam nemsokkal késöbb követett.
-És most mit is fogunk csinálni? - kiváncsiskodtam.
-Ami azt illeti, enni. Tudod, Niall. - vigyorgott.
-Gondolhattam volna.
-És amúgy. Mi van Harry és közted? - nézett rám nagy szemekkel.
-Nyilvánvaló hogy nem vagyunk közömbösek egymás számára. - kezdtem el. Nem akartam eltúlozni a dolgokat. - És úgy néz ki, hogy alakulóban van valami. - mosolyogtam rá.
-Elmondhatom erről a véleményem? - kérdezte bünbánóan,majd rábólintottam. - Harry nagyon. Hogy is mondjam? Gyerek. Nem biztos az érzéseiben. És ezzel megbánthat. Én pedig nem akarom hogy megbántson. Mert tudod... nem csak egyvalaki kedvel a bandából. - nézett rám komoly arccal. Éreztem ahogy elpirul. Lefagytam. Nem lehetséges. Ekkor Harry bepattant a kocsiba és vigyorogva puszit nyomott az arcomra. Én meg csak meredtem Liamre.

Oldal: 2012.Január 6-8-fejezet
One Direction! - © 2008 - 2024 - onedirectionforeverlove.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat